Viktor komótosan ballagott az erdei úton, mikor a közelében, megzörrent egy bokor.

 Odalépett tettre készen, hátha egy kóbor nyuszi, vagy öreganyóka vár ott segítségre. Jól tudván, a jótett elnyeri méltó jutalmát, vagy büntetését. (nem kívánt törlendő)

Félrehajtva az ágakat bekémlelt a rekettyésbe, és egy kis zöld emberkét látott kigúvadt szemekkel.

Viktor épp a napi sajtóban látott egy cikket, ami arról szólt, hogy megélénkült UFO tevékenységre lehet számítani, és ha a polgár, kicsi zöld emberkével találkozik, akkor véletlenül se lője le, kérjen tőle kölcsön, vagy vigye haza kertitörpe gyanánt, hanem illendően bemutatkozva vegye fel az intergalaktikus kapcsolatot vele, megmutatván a földiek barátságos hozzáállását a harmadik típusú találkozások iránt.

-Jó napot kívánok! Én vagyok a Viktor! Üdvözlöm az emberiség nevében! Miben segíthetnék? –kamatoztatta frissen szerzett értesüléseit Viktor.

- A francba, hogy ijesztgetsz fiam! Én vagyok az erdész és hozhatnál lapulevelet, mert éppen szarok!- válaszolta a zöld emberke. Ebből Viktor éles elmével átlátta, hogy feltételezése nem helytálló az űrből jött idegenek dolgában. Sértődötten a batyujába túrt, és a magának félretett Országjáró hetilapból átnyújtotta a vezércikk oldalt, mert már betéve tudta, hiszen ő íratta, reklám céljából.

Toporgott egy kicsit, de az erdész nem jött elő, csak nyögött időnként.

Na, ez megszorult, mint kamionos a félpályás útlezáráskor, gondolta hősünk és inkább tovább indult, hiszen alig van vesztegetni való ideje, meg a levegő is töményebb volt már a kelleténél.

Már-már kiért az erdőből tán csak egy sor fa választotta el a nyílt tereptől, mikor hallja, hogy valaki ordít, hogy csak úgy zeng a környék.

-Idefigyeljetek emberek! Hallgassátok szavam, mert itt mutatom be nektek a legnagyszerűbb hőst, kit a föld eddig a hátán hordott! Lépte, mint bikáé, termete sudár jegenye, szeme, mint kék villanás, a szavakat úgy forgatja, mint béresgazda a szénát, tudása akkora, hogy felér a csillagokig, és bölcsessége oly végtelen, mint urunk kegyelme!- harsogta lelkesülten.

Hallja ezt Viktor, itt csakis róla lehet szó, hisz nincs más hős e mesében, meg ippeg reá illik, amit itt elhangzott. Látja ám, hogy egy ember üvöltözik a fák közül a mező felé. Odament hozzá, és megszólította.

- Adjisten! Ki maga és mit csinál itt?-

-Fogadjisten! Én vagyok a kikiáltó, és éppen gyakorlok. Most a "pusztába kiáltott szó" gyakorlaton vagyok. Valamely lovag, csak felfogad szolgálatába, ha megy próbára, hogy a nép megismerje.

Viktor elnézett a puszta felé és már rájött, hogy egy igen tehetséges ember került az útjába.

 -Tehetségesnek látszol, barátom, Akarsz e velem jönni, mert ippeg próbára indulok, és szükségem lenne a szolgálatodra. Mit kérsz érte cserébe?- kérdezte Viktor, mert tudta, hogy még Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, ezért inkább fel is támadt sebtiben.

-Csak csurran-cseppen, majd kérek valamit, ha nyernél.- mondta az új társ és be is mutatkozott.

- Máriusz vagyok, mostantól a kikiáltód.-

-Jól van, akkor fogd a csomagomat és menjünk!- adta ki az első feladatot Viktor.

-Én szóvivőnek szegődtem, nem holmi londinernek!- mondotta Máriusz, és elkezdte megfogalmazni magában a Viktorról szóló promóciót, mert nem akart felkészületlenül belevágni a munkakörbe.

 

Na, ezt megvárjuk!

 

Bigfater