Egyszer volt, hol nem volt, született egy Viktor nevű politikus. Mert, van ám ilyen, hiszen mindenki mondja, hogy született politikus, igaz azt is mondják, hogy született bajkeverő, de mi mindannyian tudjuk, mióta feltalálták a gyermekpszichológiát, azóta nem ilyennek születnek, hanem ilyenné szocializálódnak. Mert a szülők, mert a matató nagybácsik, mert az ovi, iskola, meg az első szexuális élmény hatása meghatározó lehet az én-tudatban. De hát ez mese, és nem elemzés, tehát hagyjuk a fenébe az okokat.

Nőtt cseperedett a fiú, tanulta a világot, hogy nincs szabadság a földön, mert a szomszéd cseresznyéje tilos, az oviban a homokozó lapát közös, az iskolában meg csak akkor beszél az ember, ha kérdezik. Na meg, ha tudja a választ.

Egyet gondolt, kettő lett belőle, és úgy döntött, hogy ez tarthatatlan. Elvégre nem mindenki születik fanyűvőnek, tehát ideje megváltoztatni a világ folyását, ha kell árral, és bérencekkel szemben is. Miután kitanulta a mesterségek mesterségének, a jogászkodás fortélyait és meg tudott különböztetni jobb és baloldalt, úgy gondolta szerencsét próbál.

A LOTTÓ nem jött be, a munka sem, bár ha az bejön, hősünk inkább kimegy. Ki szeret egy helyiségben tartózkodni egy kellemetlen fogalommal? Ugye, ugye!

Bepakolta hát a hamuba sült pogácsát, az igazi házi kútvizet, meghallgatta édesapja intelmeit.

-No fiam, látom, nem akarod a kőbánya-tulajdonosok kakaós kalácsát enni, itthon se a tenyered, hanem a feneked törik fel. Ha menni akarsz, hát akkor kifelé, ha mondom, és vissza se nézz, mert hasra esel az út porában, aztán fürdethetünk a Váli patak vizében. Itt van ez kődarab útravalóul! Vidd magaddal, és ha ránézel, jusson eszedbe otthonod, és hogy ahol ez volt, ott van sokkal több is, ami vevőre vár!-

Viktor búsan, de bizakodva útnak is eredt.

Ment, mendegélt, míg egyszer csak, belebotlott egy beteg oroszlánba.

Szegény pára nagyon kivolt. Bundáját már véresre tépdeste a karvalytőke, foga kihullott a sok krumplileves evésben, úgy eladósodott már, hogy az oroszlánkörmökkel együtt, a tartozásait is zaciba tette. Már a belső szervei sem szolgáltak úgy, mint fiatal korában, az elnyomószerveiről nem is beszélve!

Jól megnézte magának Viktor, és arra gondolt, hogy bizony ebben nem dobog már oroszlánszív, és próba szerencse, jól belerúgott.

Éppen jókor tette, mert, akkor érkezett néhány, oroszlánkölyöknek indult, de eldemokratizálódott önpolgárjelölt, és látván a bátor cselekedetet, gratuláltak néki, amiért legyőzte az egész országot rettegésben tartó fenevadat. Köréje tódultak és megkérték, legyen a vezérük. Na jó, nem kérték, de amikor vezérválasztás volt, Viktor oda állt, ahová a legtöbben mutattak. El is csudálkozott mindenki, hogy ennyire egy akarat mozgatja a karjaikat, bár volt olyan is, aki később azt mondta, hogy csak gimnasztikázott.

Ekkor aztán, Viktor élére állt a csapatnak, és elindult a Nagy Házhoz.

Bizony mondom néktek, az volt ám a csoda! Soktornyos, nagykupolás, soktermes épület volt az. Beljebb kerülni azonban csak kemény próbatételek során lehetet, vagy csoportos látogatáskor. Kikerülni viszont annál nehezebb volt, főleg ha eltévedt az emberfia a sok szeg-zúg miatt.

No, Viktorunk elment az ezerfejű, nem is, tízmillió fejű cézárhoz, és felajánlotta szolgálatait. Azt mondotta neki tízmillió fejű: -Na fiam, nálam öt választásod van. Ha megnyered valamelyiket, tiéd az ország, és annak gazdagsága. De hozzá ne nyúlj, amíg én azt nem mondom, mert bizony könnyen elvesztheted az ártatlanságod.-

Az ártatlanság mégse a fejem, gondolta Viktor, és bizony a feje meg is maradt.

Ha nem maradt volna, akkor az én mesém is eddig tartott volna.



Bigfater